Az állatvédelem modern feladatai

Írta és felolvasta Fehérváry Dezső a bajai állatvédők egyesületének
1911. január 8-án tartott közgyűlésén.

A múlt üzenete – a jelen valósága,

Nincs új a Nap alatt! Akárcsak eleink a múlt század elején, aki teheti, ma is menekül a természetbe. Élni vagy csak feltöltekezni. Van, aki a természetet viszi otthonába, például azzal, hogy háziállatot tart. Többnyire kutyát (és, persze, macskát). Gondozza, szereti és megbecsüli. És van, aki megunva jószágát, városszélen, országúton szabadul meg tőle, „jobb esetben” elaltattatja. És vannak ma is állatvédők, akik minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy mentsék a menthetőt. És vannak – többnyire „odafönt”, akik hasonlóan tesznek, de ellenkező előjellel: mentik a nem menthetőt…

Az alábbi, figyelemre méltó beszéd írója, Fehérváry Dezső egykori állatvédő szerint az állat is, az ember is „tetemes ugrásokkal” fejlődik. Az állat - esetünkben a kutya – közel egy évszázad alatt odáig fejlődött, hogy a történelem első űrhajósa, vakok, mozgássérültek intelligens segítője, bajba jutottak megmentője, tudományos megfigyelések (és, sajnos, még kísérleteké is) alanya és nem utolsó sorban gyerekek, fiatalok megbízható pajtása, középkorúak és idősek – gyakran egyetlen – hű társa.

És hová „fejlődött” az ember e kilenc évtized alatt? Becsült adatok szerint Magyarországon tavaly mintegy 2–2,5 millió volt a teljes kutyaállomány, 20–30.000 gazdátlan, kóbor eb került a 124 gyepmesteri telepre, 80–10 .000 szerencsésebb társuk a 25–30 (nem állami!) menhely egyikére (majdnem felének találtak gazdát), minimum 100.000 kóbor egyed pusztult el kilövés, kiírtás, éhhalál, gázolás, agyonverés, megmérgezés, túlélési, illetve ivarzási harc (és jónéhányuk ember rendezte kutyaviadalok) következtében. A sors iróniája, hogy a közelmúltban Mancs, a híres mentőkutya talált rá – éppen a Baja környéki erdőkben – jónéhány drótra felakasztott szerencsétlen társára, ami mögött valószínűleg nem öngyilkosság, hanem emberkéz sejthető. Ahogyan a Székesfehérvárott egy dögkútban felfedezett, megnyúzott kutyakölykök szörnyű sorsa mögött is… És a skála közel sem teljes. Egyik oldalon sem.

A majd’ száz éve elmondott beszéd sosem volt aktuálisabb, mint napjainkban. Jó lenne azzal ünnepelni a XXI. század hajnalát, hogy – legalább 2011-re – valóra váltjuk elődeink nemes óhajait. Mert ma már sokkal többet tudunk arról, mire képes a kutya. És arról is, mire képes az ember…

Hegedűs Eszter